Ünnepélyes projektnyitó rendezvény Koroncón

 

 A Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület és Regionális Szociális Intézményfenntartó Központ konzorciuma 2018. januárjában egy olyan uniós projekt megvalósításába kezdett, melynek elsődleges célkitűzése az előítéletesség és a hátrányos megkülönböztetés elleni többszintű fellépés, ezzel párhuzamosan a hátránykompenzáció megvalósítása, a társadalmi esélyteremtés biztosítása, ezen keresztül Koroncó településen a társadalmi kohézió nagymértékű növelése.

 

Szalai Lászlóné Adél szakmai vezető köszöntötte a Rákóczi utcai Szolgáltatóházban a résztvevőket, majd Jakus László, a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnöke mondta el gondolatait az ünnepélyes projektnyitó rendezvény résztvevői előtt. „Sokan kérdezik, hogy miért éppen itt és miért éppen ebben a formában valósítjuk meg elképzeléseinket. Egyszerű a válasz: baptista fenntartásban működik nálunk az a családi napközi, amely jó alapot jelent a közös munkához. Koroncón hagyományosan jó az együttműködés, de ezt úgy képzeljük el, mint egy virágoskertet, ami szép, de ha nem gondozzuk folyamatosan, elgazosodhat.”

Jakus László ezek után felolvasta Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő köszöntő üzenetét.

Hári Tibor, a Regionális Szociális Intézményfenntartó Központ igazgatója arra emlékeztetett, hogy a baptistákra hagyományosan úgy tekintenek, mint akiknek jó programjaik vannak, és ha azok folytatására vagy fejlesztésére forrást találnak, azonnal lecsapnak a lehetőségre. „Van itt egy közösség, és nekünk az a célunk, hogy a kapcsolatokat egymással megismerkedve, minden fél számára gyümölcsöző módon alakítsuk. Azt kívánom, együttműködésünk legyen áldásos és tudjunk örülni egymás sikerének.” Az igazgató köszöntője végén jó munkát kívánt a következő 30 hónapra.

Radicsné Kincses Mária polgármester egyebek mellett arról beszélt, jó emberek élnek Koroncón, mindenki segítőkész és tele van tenni akarással. „Azonban természetes, hogy még ennél is többet akarjunk, például javítsunk a generációk közötti együttélés minőségén. Bízom abban, hogy a programok egyre több irányban elindítják a közös gondolkodást annak érdekében, hogy sok koroncóit szolgáljunk tevékenységünkkel. Hiszen az önkormányzat dolgozói számára éppen az a munka a legfontosabb, amit nem saját jólétéért, hanem a közösség érdekében végez. Ragadjunk meg minden lehetőséget azért, hogy jobbakká váljunk!” Végül a településvezető megköszönte a baptista egyház munkáját, hiszen a családi napközi működtetése azért is nagyon fontos a településen, mert Koroncón folyamatosan növekszik a lakosság lélekszáma.

Az ünnepélyes projektnyitót két fergeteges fellépés, a Népdalkör és a Romungro Gipsy Band műsora tette emlékezetessé minden résztvevő számára.             

 

   


ZÁRÓ SAJTÓKÖZLEMÉNY 2020. 09. 28. 

 

Programunk vendége volt minap Patkás Tamás, az egyetlen magyar nyíltvízi paraúszó. A nem mindennapi örömmel elvállalta a felkérést, annál is inkább, mert lesz bőven miről beszélnie, hiszen a Boszporusz tengerszoros átúszására készül. Interjút is készítettünk vele.

– Drámai és nehéz életút áll ön mögött, hiszen 23 éves korában kellett túlélnie egy súlyos balesetet. Mi történt azon a napon?

– A győri teherpályaudvaron dolgoztam, mint kocsirendező és tolatásvezető. Munka közben ért a baj, a sínekre estem, amikor váratlanul megindult a szerelvény. A jobb lábamat térd fölött, a balt pedig térd alatt veszítettem el.

– Egy pettendi barátom motorbalesetben veszítette el az egyik lábát. Ma már erőemelő világbajnok, és az ő példája is bizonyítja, hogy soha nem szabad feladni. Mi volt az első gondolata, amikor felébredt az amputáció után?

– Az, hogy menni kell tovább. Engem várt a kis családom, a feleségem és a kisfiam, így nem volt kérdés, hogy folytatnom kell az életet. Mert ha jól használjuk a rendelkezésre álló eszközöket, az autót, a művégtagokat, akkor tulajdonképpen teljes életet lehet élni. És ha az ember még munkát is talál, vagy valamilyen sporttevékenységben megleli önmagát, akkor minden újra értelmet nyer.

– A család kitartása biztosan nagyon fontosnak bizonyult.

– Az én esetemben ez nem volt kérdés. Nem úgy viselkedtem otthon, ami negatív irányba befolyásolta volna a jövőt. Azért történt a baleset, mert dolgoztam.

– Nyilván nem lehetett azt a munkát folytatni. Mihez fogott?

– Akkoriban nem tudtam dolgozni, és egy jó ideig később sem. A rehabilitáció nem könnyű, meg kellett találnom azt az utat, amely visszavezetett a közösséghez, visszaillesztett az ép emberek társaságába. Évek kellettek hozzá. De ez alatt arra figyeltem, hogy minél többet legyek a kisfiammal. Amennyi hátrány ért a baleset miatt, annyi előnyöm is származott belőle, mert más szülő dolgozik, este már fáradt, nincs a gyerekkel, ám én állandóan otthon tudtam lenni. Aztán ahogy cseperedett a gyerkőc, kinyílt a világ, elhelyezkedtem egy fóliaüzemben, és mint gépkezelő nyolc évig könnyű fizikai munkát végeztem. Ilyen helyzetben az ember mindent elvállal, amit meg tud csinálni, túl sok választási lehetőség nincsen.

– Hogyan jött az úszás?

– Fiatalon eveztem, úszómester voltam, és több mint húsz évet töltöttem el a Duna holtágán horgászattal. Csónakkal jártam ki nap, mint nap, így aztán kötődtem a vízhez. A baleset után elhíztam, lelassult az életritmusom, és tudtam, hogy valamit tennem kell. Volt egy amerikai utam, egy barátomnál jártam, s az ottani emberek személete ráébresztett arra, hogy fel kell vállalni magamat úgy, ahogyan vagyok. Mert olyan értelemben magányosan éltem, hogy néhány barátot leszámítva csak a családommal találkoztam, nem jártam szórakozni, csak horgásztam. De láttam az amerikai példát, láttam, hogy új utam van, és elindultam rajta. Elmentem a győri uszodába, és próbálkoztam… Így mondom, mert ha az ember elveszíti a lábát, az egyensúlya nagyon megváltozik, és ez a vízben különösen kijön.

– Ki kellett találni egy teljesen új úszást?

– Így van. Én korábban mindenféle úszásnemet ismertem, de rá kellett jönnöm, hogy a gyorsúszás és a pillangó láb nélkül egyáltalán nem megy, a mell pedig csak úgy, mint ahogyan az idős nénik úsznak a hajhálóban, háton sem vesztem el teljesen. Nem adtam fel, és gyakoroltam. Egy fiatal úszómester támogatott, segített, lényegében edzősködött mellettem. Így kezdtem el felépíteni ezt az új világot.

– Egy bulvárlapban azt olvastam, hogy akadt olyan versenye, amibe majdnem belehalt… Szokás szerint túloztak?

– Csak egy kicsit. Azért, hogy a nagyobb legyen a motivációm, az úszómesterem azt találta ki, hogy induljak a Balaton átúszáson. Tudni kell rólam, hogy mindig, még ép koromban is bevállalós voltam, a katonaságnál például ejtőernyőztem. Így aztán úgy döntöttem, hogy ne az öböl átúszást, hanem a nagy Balaton átúszást csinálom meg, aztán 2015-ben sikerült is teljesítenem. Boldogan azt gondoltam, ennyi elég volt, mert nagyon meggyötört, elfáradtam. Olyan volt az nekem, mint egy olimpikonnak az olimpia. Eltelt egy hét anélkül, hogy elmentem volna az uszodába, aztán újra kezdtem, mert rájöttem, hogy ez az én utam. Felkapott a média is, mert nem volt hozzám hasonlóan sérült ember még egy, aki ilyesmit vállal. Sok-sok munkával és edzéssel a következő években céltudatosan jelentkeztem a versenyekre, a Balatont ötször átúsztam, de aztán a Balaton nem volt elég, a tengerre kívánkoztam. Négyszer jártam a poreci úszófesztiválon. Tavaly ott történt az az eset, amire utalt. Nagyon jól indult a verseny, tükör tengerrel. Nekem egy óra alatt másfél kilométer az átlagsebességem, ezt tudom tartani úgy négy-öt órán át. Az idő telt, feltámadt a szél, jöttek a hullámok, és egy olyan áramlásba kerültem, ami kisodort a sziklák közé. Valóban könnyen életveszélyes helyzetbe kerülhettem volna, de szerencsém volt, mert amikor kivitt a víz a sziklás szakaszhoz, forgásba kerültem, ami visszaterelt a pályára. Onnan végül öt óra alatt bejutottam a célba. Ami nem egy jó idő még nekem sem, de ez ott nekem olyan volt, mintha a Dunában áramlással szemben kellett volna úsznom.

– Melyek lesznek a legközelebbi versenyei?

– Egy ausztriai kupasorozatban szereplek egyedüli magyar paraúszóként, mert a nyíltvízi paraúszást senki sem csinálja rajtam kívül Magyarországon. Talán jövőre nálunk is lesz ilyen verseny, de addig marad Ausztria. Mindezen túl van egy nagyon nagy célom, mégpedig a Boszporusz átúszása, az a világ legnagyobb nyíltvízi versenye. Augusztus 23-án rendezik, és már elfogadták a nevezésemet. Jelenleg erre készülök, 12 fokos vízben, egy tóban edzek április óta.    

– Ahogy hallgatom, nekem úgy tűnik, azt érzi, hogy teljes az élete…

– Ez így van, mindenféle értelemben. A sporteredmények és a magánéletem mellett a jelenlegi munkám miatt is ezt gondolom, mert mentorként sérült emberekkel foglalkozom. És boldog vagyok.

 

 

 

A Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület és a Baptista Szeretetszolgálat intézményi családjához tartozó Regionális Szociális Intézményfenntartó Központ az Emberi Erőforrások Minisztériumának pályázati támogatásából hajt végre programot a Győr melletti Koroncón. A legfontosabb megfogalmazott cél a társadalmi kohézió erősítése volt, az elmúlt hónapokban ennek jegyében szervezték a programokat. A tervezett rendezvények sikerét a járványhelyzet jócskán befolyásolta, ezért került sor ma – azaz július 7-én, kedden – a projekt ötödik Esélyegyenlőségi Napjára, amelynek vendége volt az egykor Győrött vasúti balesetben mindkét lábát elveszített Patkás Tamás, az egyetlen magyar nyíltvízi paraúszó is. A nem mindennapi sportember az eseményen elmondta: a Boszporusz tengerszoros augusztusi átúszására készül, az lesz idén talán a legfontosabb versenye, de már ezen a hétvégén is elrajtol egy ausztriai megmérettetésen.  

 

A koronavírus járvány okozta veszélyhelyzet sok háztartásban az élelmiszertartalékok felhalmozásával is járt. A járványügyi intézkedések enyhítésével együtt most itt az ideje átnézni ezeket a tartalékokat, hogy lehetőleg semmi ne menjen veszendőbe. A Nébih - Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, valamint az akcióhoz csatlakozott szervezetek sorában a Baptista Szeretetszolgálat OSZSK is arra buzdít mindenkit, aki úgy látja, hogy van olyan tartós élelmiszer az otthonában, amit a lejárati idejéig már nem fogyaszt el, gondoljon azokra, akik segítségre szorulnak. A program részeként a Baptista Szeretetszolgálat OSZSK országszerte több átvételi pontot is „nyitott”, ahol a lakosok 2020. június 16-áig leadhatják az adományaikat. Az összegyűlt tartós élelmiszereket az Élelmiszerbank partnerszervezetei juttatják majd el a rászorulóknak. A BSZ OSZSK átvételi pontként működő telephelyein összegyűlt tartós élelmiszereket az általaluk ellátott nélkülözőknek adják majd át. Részletek, illetve az átvételi pontok az alábbi honlapon érhetőek el:
https://portal.nebih.gov.hu/adomanyozas